Választás 2010 Készültség a táborokban

2010.01.18.

Választás 2010 A kampány - Stratégia és kommunikáció 2010.2.rész
Egymás után indítják el választási kampányaikat a pártok. Naggyűléseken vehetünk részt, egyre több név lesz ismert a listákról, megjelennek az első utcai plakátok. A hét híre mindenképpen az mdf-szdsz esetleges közös lista létrehozásának szándéka.

Ha a stratégiákat megvizsgáljuk akkor az szdsz számára a szövetség a túlélés lehetőségével kecsegtet - legalábbis néhány meghatározó új szdsz-es képviselőnek-, az mdf számára pedig elsősorban pozícionálási kérdés.

Az mdf zászló alatt induló szdsz, a "konzervatív" párt néhány évvel ezelőtt elindított újrapozícionálásának az egyik legdirektebb üzenete lehet. Az szdsz helyére úgy belépni, hogy ezt egy választási szövetséggel is deklarálják. Valószínűleg ezzel a pozícionálási folyamat  még nem zárul majd le. Ha azt látjuk, hogy néhány - ma még - szocialista kötődésű politikus is megjelenik az mdf listáján, akkor biztosan tudhatjuk azt, amit még csak sejthetünk: már most nagyobb célok felé fordult a patinás párt. A baloldal markáns szereplőjévé kíván válni. Ez már a választásokon túlmutató cél, amelyet a stratégiai vezetés feladata lesz végigvinni.

Megjelentek a Fidesz első választási plakátjai, rajta az "Itt az idő" szlogennel. Orbán Viktor nem is rejtette véka alá, már a kampány megkezdése előtt is elmondta. A már régóta várt pillanatra készülnek. Itt lehet az idő arra, hogy úgy kerüljenek kormányra, hogy az ország vezetésének irányának meghatározásáról ne kelljen senkivel egyezkedniük.

A plakát kreatív szempontból meglehetősen puritán. Láthatóan a plakátnak a semmitmondása a legnagyobb erénye. A Fidesz már elárulta, hogy rövid kampányra készül, neutrális üzenetekkel kíván megjelenni. Mégis érthetetlen, hogy a plakát a kilencvenes évek kreatív kultúrájában "íródott". Tudjuk, minden eddigi választásokon az a párt győzött aki leginkább el tudta "hitetni" magáról, hogy ő a "modern" a választható erők közül. Ha arculati szempontból vizsgáljuk a plakát üzenetét akkor az éppen ellentétes irányba hat. Egy retro hangulatú kommunikáció maradiságot sugall.
Még akkor is, ha a Fidesz néppártként kommunikál és a "mindenkinek üzenek" típusú kommunikációs igény miatt az átlagra "méretez", úgy vélem az igényességről akkor sem szabadna lemondania.

A héten azt is megtudtuk, hogy  Orbán Viktor február 5-én mondja el szokásos év és országértékelő beszédét. Az évértékelés a 90-es évek végi "wermeri stratégiájának" maradandó eredménye. Olyan tradíció ez, amely ezidáig -kormánypozíció híján- biztosította a Fidesz vezetőjének, hogy támogatói előtt végig az ország szimbolikus vezetője maradhasson. Hiszen aki évet értékel, az ország állapotát újra és újra áttekinti az rálát ezekre a folyamatokra. Ez olyan pozíció, amely képessé teszi őt arra, hogy sikeresen vezesse is az országot.

Most vélhetően egy ország fog a képernyők előtt ülni. Mindannyian meg szeretnénk tudni,  hogy mit árul el a jövendőbeli miniszterelnök a szándékairól. Érdemes lesz a képernyő elé ülni, hiszen nagy valószínűséggel miniszterelnökjelölti vitát most nem izgulhatunk végig. Nincs valódi kihívója Orbán Viktornak. Ha nem hozzák ellenfelei valami ügyes marketing trükkel lépéskényszerbe őt, akkor csak a mellékszereplők kamerák előtti küzdelmében lehet részünk.

Az MSZP a számára legfontosabb választói közönségének jelezte előre, ha jön a Fidesz akkor baj lesz a nyugdíjak kifizetésével, értékállóságával. A félelemkeltés, a fekete pr minden kampány -sokan úgy gondolják, hogy ma már szinte elengedhetetlen- kelléke.

A nyugdíjas szavazótábor meghatározó része tradícionálisan szocialista szavazó. Kiszolgáltatott rétegről van szó, tehát fokozottan érzékenyen reagál a félelemkeltő kommunikációra. Mégis úgy vélem kisebb eredményre vezet a most alkalmazott módszer, mint amit eddig várhattak tőle a szocialisták.
A szociális népszavazás idején (2008, vizitdíj, kórházi napidíj, tandíj kérdéseiben) alapvetően megroppant az Orbán Viktorral való "riogatásnak" a hatékonysága, hiszen ő tünt fel a nyugdíjasrétegek védelmezőjeként. Sokan akkor el is fogadták ezt a védelmet. Ennek a politikai akciónak következményét fogják majd megmutatni ebben a választói csoportban is az áprilisi eredmények.

A Jobbik kampány nyitó nagygyűlése bizonyítja, hogy az "új fiú" gyorsan tanul. A politikai rendezvény szükséges díszleteinek jórészét használták.

A párt vezetői sorban megszólaltak, lélekemelő zenére felvonultak, majd a választási plakát alá csoportba rendeződtek a képviselőjelöltek. A párt szimbólumai is szépen felsorakoztak. Nemzeti szín zászló, turul madár, szépen vasalt díszmagyar és Magyar Gárda egyenruhásai. A rendezvényre érkező szimpatizánsnak vagy éppen a tudósításokat végignéző támogatónak volt lehetősége otthonéreznie magát  a kompozíciót végigtekintve.
Meglepőnek tűnhet Vona Gábor elnök kijelentése, hogy nem érik be a választásokon  második, harmadik hellyel, ők a győzelemre készülnek.

A Jobbik is szavazatmaximalizáló stratégiát követ. A radikális pártnak jelenleg  nincsenek győzelmi esélyei. Mégis fontos, hogy  saját támogatói felé vagy a velük szimpatizálóknak a győzelmi képességét megmutassa, hiszen tudjuk minél többen gondolnak kormányzóképesnek egy pártot annál nagyobb támogatásra számíthat. A Jobbik okozott már nagy meglepetést, emiatt a várakozást meghaladó álmok sokak szemében tűnhetnek lehetséges szcenáriónak.

Mielőtt bezárnám ennek a hétnek az összefoglalóját még egy szempontról szólnom kell.
A kommunikációban nem csak annak van jelentősége ami elhangzik, hanem az el nem hangzott mondatoknak is. Az elszalasztott lehetőségekre is figyelnünk kell.
A BKV sztrájk következtében kialakult áldatlan budapesti közlekedési helyzet lehetőséget teremtett a pártok számára. Lehetőséget, hogy egy valódi problémára gyorsan reagáljanak és bizonyítsák a választóknak, hogy a gondjaikra érzékenyek és arra válaszaik vannak. Ezzel egyik politikai szereplő sem élt. Nem láttuk azt, hogy a kormányzati Audik megjelennek BKV pótló járatként, nem láttuk, hogy bármelyik párt is kérte volna az autóval rendelkező szimpatizánsait, hogy segítsék  a tömegközlekedő honfitársait. Nem találkoztunk egy pártelnökkel sem, aki úgy szervezte volna budapesti útjait, hogy az útbaeső buszmegállókban kisegíti választóit.

Ma amikor a választókhoz való közvetlen eljutás stratégiai fontosságú, futball hasonlattal élve kommentátorként így jellemezhetjük a pártok mutatott magatartását: nem jelent meg senki a csapatból a jó szögből elvégezhető szabadrúgásnál... így folytatódik tovább a játék. Úgy tűnik a játékosok a megszokott megoldásokat erőltetik, saját kipróbált, unalmas kliséik foglyai. A mérkőzést meddő mezőnyjáték jellemzi. Mindeddig nagyívű ötlet és magával ragadó kreatív megoldás nélkül.


Perlaky-Papp József,
pr specialista, a BKF docense,
a Századvég Politikai Akadémia oktatója

Elindult a kampány, elemző sorozatunk.

Választás 2010 A kampány - Stratégia és kommunikáció 2010.I.rész

(BrandTrend)

vissza