Választás 2010 - Hólepel alatt szundít a politikai kommunikáció

2010.02.11.

Választás 2010 A kampány - Stratégia és kommunikáció 2010.5. rész
A hét kétségtelenül legfontosabb kommunikációs eseménye Orbán Viktor évértékelője volt. A támogatók várták már a leendő miniszterelnök megszólalását, hiszen az utóbbi időben nagyon csendben volt. A várakozások "kiéheztetéssel" való felsrófolása régóta alkalmazott kommunikációs módszer.

Orbán Viktor 2010

A beszéd annyiban fontos, hogy elhangzott és semmi meglepőt nem hallhattunk.
Volt benne helyzetértékelés, iránymutatás, vízió, felelősségvállalás, feladatkijelölés talán kevesebb viccel és anekdotával szinesítve mint megszokhattuk.
De ami a leglényegesebb, semmi olyan dologról nem hallottunk ami sokáig beszédtéma lehetne, ami "felborzolhatná" a kedélyeket. Erre szoktuk azt mondani a hétköznapi szóhasználatban, hogy okos beszéd volt. Szakmailag haszonmaximalizálónak értékelhetjük, az elhangzottakban szépen ki voltak számolva a szavak.

A beszédet elemzők közül többek hiányolták a nyugdíjasok megnyugtatását, a szolidáris hangot.
Nem véletlen, hogy Orbán Viktor erről nem beszélt. Hisz az évértékelésnek most annak az elvárásnak kellett megfelelnie, hogy a politikai ellenfél ne találhasson fogást rajta. Az utóbbi hetek egyetlen betalált balegyenese a svéd nyugdíjmodell témája. Itt volt tapasztalható szinte az egyetlen feszültség a kampányban.
Ebbe a "trutyiba" nem akart belemászni a pártelnök.  Hofi Géza örökbecsű mondását idézve: "ne mozogj mert hullámzik".  Vagy a bűnügyi sorozatokban már klasszikusnak számító, állandóan idézett mondat: "bármit mond felhasználható Ön ellen". Orbán Viktor nem mozgott bele, nem adott hozzá új szempontot, hogy kiforgathassák.

A mai politikai kommunikációnak egy fontos módszere, hogy témákat fordítsunk rá a politikai ellenfélre, majd vigyük el azt a párt első emberig.
A pártok első emberei, miniszterelnökjelöltjei a központjai a kapányidőszaki kommunikációnak. Őket fogják támadni. Ugyanis ez a leghatékonyabb.
A politikai kommunikációban a perszonalizáció jelensége adja meg ennek az elméleti alapját. Ugyanis a választók a személyeken, elsősorban a párt első számú vezetőjével azonosítják a politikai műveleteket.
Emlékezzünk csakk vissza, amikor a 2002-es kampányban Kövér László "köteles beszéde" kapcsán elhangzott reakcióra. Akkor a szocialista párt készített erre egy "félelemkeltő" reklámfilmet aminek játszását vissza is utasította több televíziócsatorna. Ott a mondatok forrásának feliratozása során nem Kövér László nevét adták meg, hanem "Orbán Viktor legközelebbi munkatársának, a Fidesz alelnökének beszédéből" szöveggel egyszerűsítették könnyen érthetővé az üzenetet. A lehető legnagyobb hatás kedvéért. Volt is hatás.

A 2006-os kampány esetében még feliratozni sem kellett, hiszen Mikola István  "szingli hordás" kijelentésekor már fel volt "zászlózva" Budapest az Orbán, Mikola "elefántfüles" köztéri feliratokkal.

Most a Fidesz teszi mindezt. Mesterházy Attila bármit mond, bármit tesz az hirtelen nagyon hasonlít Gyurcsány Ferenc mozdulataira, kijelentéseire.

A kampány továbbra is az elszalasztott lehetőségek kampánya. Méghozzá a kispártok elszalasztott lehetőségeié.
A szocialisták végig defenzívában vannak. A korrupciós botrányok, az ügyészek ellőtt megjelenő és a rendőrségi előállításokkal fenyegetett baloldali politikusok teljesen elveszik a lehetőséget a pártjuktól a kezdeményezésre.
Az egyetlen fogódzót a nagy ellenfél kommunikációs hibái jelenthetnék. A nagy ellenfél viszont nem beszél. Ha valaki nem beszél, akkor nem tud hibázni. Ha valamit mond akkor is a volt és jelenlegi kormány hibáit és kétes ügyeit hozza szóba.
Ebből megérthetjük a szocialista kommunikáció dilemmáit, tehetetlenségét.

Emiatt az egész kampány közhelyes és unalmas. Szinte nincs is. De hát nem versenyre szeretné azt nevezni azt a Fidesz, hanem megnyerni. Méghozzá a lehető legnagyobb arányban.

A kispártoknak a láthatóságon kellene dolgozniuk. A láthatóságot a közbeszédben mozgó ügyek  felhasználása és a látványos saját akciók adhatnák.

A hét ügyes húzása Bokros Lajos évértékelése. Az MDF-nek mára már sikerült odáig eljuttatnia a kérdésfelvetésben a sajtót: ki lehet Orbán Viktor igazi kihívója egy lehetséges vitára? Mesterházy vagy Bokros? 
Meglátjuk mekkora nyilvánosságot sikerül generálnia a Bokrosi beszédnek. Mindenesetre ha az MDF keresztül tudja vinni azt, hogy Orbánnal szemben őt lássák a választópolgárok az a parlamenti küszöb fölé emeli a pártot.

A BrandTrend és a Századvég Politikai Akadémia közös kerekasztalbeszélgetésén felvetettem a BKV sztrájkot, mint a pártok kommunikációjában fel nem használt, elszalasztott lehetőséget.
Wermer András  egyetértett velem, sőt elmondta: a Jobbik azt a lehetőséget szalasztotta el vele, hogy "nagyot nőjön" rövid idő alatt.
A Jobbik problémája az, hogy bizonyos társadalmi rétegekben félelmet kelt, egyfajta  "közmegítélési karanténban" van. Ha a BKV sztrájk kapcsán a párt vezetője felhívja a Jobbik támogatóit, hogy akinek lehetősége van rá autójával segítsen a megállókban várakozóknak eljutniuk a célállomásukra megtörhette volna a róla kialakult negatív képet. Ha ebből tömegmozgalmat tud szervezni, szimpatikussá válhatott volna. De nem vált.
Meglepő hogy a kispártok ennyire kényelmesek és csendben vannak. Pedig számunkra aztán igazán nagy a tét.
Itt van a lehetőség. "Mozog" a pártrendszer. Pozíciót lehet váltani, szerezni. Mégis a már csak csak alig működő sémák használatát látjuk, ötlet és bátorság nélkül.

Mindig van új téma ami mindenkit foglalkoztathat. Ott van a hétköznapi beszéd közepén. Most épp a hóhelyzet. 
Az LMP megmutathatná, hogy milyen más környezetkímélő alternatívái vannak a sószórásnak Budapesten.  Van hó hozzá elég csak szervezni kell egy kis sajtót és néhány nagy köztéren meg lehet mutatni. Mi ilyen megoldásokat ajánlunk Budapestnek!
Aki hangsúlyt szeretne adnia  közmunka programjának most szervezhetné a hómunkásokat. Megtisztíttathatna egy-egy utcát a hótól, majd megszólaltathatná az ottlakókat vagy az ott leparkolókat, hogy mit jelent ez nekik. Ez online módszereket használva egy nap alatt levezényelhető. A lehetőségek sorolhatók tovább.
Hangsúlyozom a nyilvánosság nagy lehetőségeket rejt. Csak élni kell vele!

A BKV sztrájk során öröm volt nézni ahogy az egyéni jószándékok közösségi aktivitássá gyültek össze. Megszervezték magukat. Megszervezték egymás segítését. Ez jó hír is lehet a politikának, hiszen ez lehet az egyik első jele, hogy már nem kizárólag tőle várják az emberek a megoldásokat. Maguk akarnak tenni érte. Ami a kellemetlen a politika számára, hogy nyilvánvalóan a választó egyedül érzi magát a gondjaival. Úgy látja a politikától nem várhat segítséget.
Itt nyílhat kapu egy új szövetségkötés számára. Ez lesz az új kormány egyik nagy kihívása.

De ehelyett csak szundít a politika, szendereg a politikai kommunikáció a hó leple alatt.
Ugye mindig az győz, aki keresztül tudja vinni saját szándékát a többi szereplőn.
Ezek szerint most az Orbáni akarat adja a politika ritmusát. Ez az akarat most altatót dúdul a többieknek.
Ebben a nyugalomban teljesen előkészítheti a kormányzást. Talán ebben a nagy csendben az új kormány már ülésezik is. Így már csak egy kérdés maradt hátra: hányat is kell még addig aludni?

Perlaky-Papp József,
pr specialista, a BKF docense,
a Századvég Politikai Akadémia oktatója

Politikai kommunikációs tanácsadó/elemző - 3 féléves posztgraduális képzés

Kampány elemző sorozatunk.

Választás 2010 A kampány - Stratégia és kommunikáció 2010.I.rész

Választás 2010 A kampány - Stratégia és kommunikáció 2010.2.rész

Választás 2010 A kampány - Stratégia és kommunikáció 2010.3.rész

Választás 2010 A kampány - Stratégia és kommunikáció 2010.4.rész

(BrandTrend) 

 

 

vissza